Pest megyei piros 7. szakasz: Csévharaszt–Hosszúberek-Péteri vasútállomás 2013. szeptember 7.
Csévharaszt határa, Vasad külterülete, tanyák, művelt és parlagon heverő földek. A puszta nem igazán puszta, talán ez az igazi, ősi állapota a homoki erdőkkel, még ha nem is a fenyő és az akác az eredeti fája. Visszatekintve nem volt rossz választás a Pest megyei piros út végigjárása, a néha rettenetesen fárasztó, monoton gyaloglás mellett (ebből volt kevesebb szerencsére) izgalmas tájakat ismerhettem meg, egy olyan szeletét az országnak, amiért nem igazán tolonganak a természetjárók.
Külterületi út ez, mellőzi a sűrűbben lakott területeket. Csévharaszt szélét épp csak érinti a piros jelzés, Vasad mellett egy igazán bájos tanyabokron, annak központján áthaladva a szintén a „senki földjén” található Hosszúberek-Péteri vasútállomásig vezet.
Csévharaszt szélét megszállták a lovasok! Akácsorok között tapodva a homokot, egyszer csak topogásra-kocogásra figyeltem fel. Ügetősulky elé befogott ló trappolt mögöttem, a tréner fekvő helyzetből irányította, mellette kócos kutya loholt. Újra a borókás kedvéért elhagyott Gombosi-erdőben gyalogoltam, nyárak, akácok, fenyvesek között. Vasadnak ez a része hivatalosan is a Külterület névre hallgat, faágakból álló, természetesnek tűnő kapun léptem be a tanyaközpontba.
Vasad Külterület kapuja
Elhagyatott és lakott tanyák között, a szerencsére nem túl mély homokot taposva, kisebb erdőfolt után – egy kanyaron túl a híres kutyamenhelyre vezető utat mellőzve – értem be a házak közé. Az egyik bokorban valami furcsa neszre lettem figyelmes: egy fekete nyuszi legelészte a leveleket két lábra ágaskodva. A turistautak.hu térképén itt egy "ismeretlen falat" jelölnek, a tanyaközpont túlsó szélén talán fény is derült a titokra. Egy gondozott gyeppel bevetett üres telken szobrok, szobortöredékek díszelegtek, ezek szerint egy szobrászműhely alkotása lehet a falmaradvány is? A világhálón tulajdonképpen mindent meg lehet találni: Karcag Éva hozta létre műtermét és alkotótáborát Vasad külterületén. Még egy elhagyatott ház, utána egy tanya, szemmel láthatólag gazdával, és következett újra a homoktaposás.
A távolban már a Gödöllői-dombság tűnik fel
Északkeleti irányban, akácosok majd szántóföldek között vezetett a jelzés, az út menti vadrózsabokrokon már piroslott a csipkebogyó - de hol volt még a dér csípése! Szeptember elején jártunk csupán. A Vasadi (2.) főcsatorna ottjártamkor szárazon tátongó medre fölött egy kis hídon átkelve feltűnt Feketepuszta tanyaépülete, majd alig egy kilométer után Hosszúberekpuszta és a 4-es főút. Az országúton (szerencsére) keveset kellett sétálni, jobbra kanyarodva Hosszúberek házai közé, majd Hosszúberek-Péteri vasútállomására jutottam. Pénztár itt már rég nincs, a nemrégiben kihelyezett jegyautomaták sem működtek. Maradt a padon elnyújtózva vonatra várakozás, és a jegy megvásárlása a kalauztól.
A szakasz teljes fotóalbuma itt látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése