Tétényi-fennsík, Kamaraerdő 2016. március 13.
Kevesen ismerik, pedig itt van az orrunk előtt. Akik tudnak róla, nem törődnek vele, legfeljebb, ha az éjszakában osonva szemetet borítanak ki. Sztyeppszerű területek, cserjések, erdők – a Tétényi-fennsík és a Kamaraerdő kis szeletkéje következik.
Egyszer láttam egy természetfilmet Nagy-Britannia katonai gyakorlótereiről. Nem tévedés, azokról a területekről van szó, ahova a hadsereg évente kétszer-háromszor kivonul némi harci játékra, máskor meg nem engednek be oda senkit. A Tétényi-fennsíknak is ez volt a szerencséje, lábánál két laktanya, a Kamaraerdő közepén, a Vadász-hegyen adótorony, odébb lőtér, na meg egy szemérmesen Mechanikai Műveknek nevezett hadiüzem, és egy lélek sem, se be, se ki, évtizedekig. Persze itt a katonák (a Föld legkártékonyabb állatai A. főhadnagy szerint, aki a kiképzőbázis parancsnoka volt, amikor angyalbőrt öltöttem) által hanyagságból okozott szennyeződésre nem térek ki. Lényeg, hogy egy nem háborgatott, sőt mi több, komolyan őrzött területen az ökoszisztéma is nagyjából megmarad eredeti formájában, állatok, növények maradnak fent a főváros területén, igazi ritkaságként.
Igazi fennsíki hangulat
Aztán, amikor a katonák levonulnak, jönnek a boldogtalan békeidők. A kihasználatlan területekre dögre éhes keselyűkként csapnak le a befektetők, a pusztaságról másoknak csak az jut eszébe, hogy mi minden fölösleget lehet itt felhalmozni. Szeméthegyek és a felparcellázás veszélye, senki földje és reményteli milliókat fialó magánterület – a természetet meg nem kérdezi senki.
Ha a botanikához, a zoológiához jobban értenék, itt komoly értekezéseket láthatna az olvasó, így csak egyet tudok mondani – ahogy egyes vidékeken a mai napig kínálják a szívesen látott vendégeket – szeressék! A tavasz óvatosan osont be 2016 márciusának közepén a Tétényi-fennsíkra és a Kamaraerdőbe is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése